Jeges americano (JOHNTEN)

Hali! ^^ Ezúttal egy JohnTen fordítással érkeztem, ami Sumire drágának készült, hogy legyen... ereje majd szeptemberben. ;; Oké, biztos, hogy nagyon fura lett, vissza se merem olvasni, annyit szenvedtem írás közben. :'D Életem első nyilvánosságra hozott 18-as tartalmú fordításom és egyben írásom is. ;;

Írók: dk12_squishy és Swegsweg
Eredeti történet: http://www.asianfanfics.com/story/view/1145559/iced-americano--johnny-ten-tenny-johnten-nct
Páros: JohnTen (Johnny x Ten)
Szereplők: Johnny, Ten, Yuta, Taeil (NCT, SMRookies)
Műfaj: SMUT SMUT SMUT

Jó napja lett volna Johnny Seo-nak, a főiskolai kémia professzornak, ha nem cipelt volna ötven kötegnyi tíz oldalas papírhalmokat, amiket a diákjai adtak le neki. Megállt egy pillanatra, hogy megigazíthassa a szemüvegét és hátrafésülje a haját, mielőtt a következő kiugró saroknál befordult, hogy továbbhaladjon a kávézóhoz, ahova azóta járt, mióta megkezdte tanári pályafutását.

Amint kinyitotta az ajtót, úgy szívta be a kávé illatát, ami mindig kellőképpen ellazította. A kávézó majdhogynem üres volt, egyedül egy kissrác ragadta meg a figyelmét. A fiú a pultnál ücsörgött, fejét lehajtva. Johnny arra következtetett, hogy biztosan aludt. Először letette a köteg papírt a kedvenc asztalához.

- Bármennyire is szeretném, hogy tovább aludj, rettentően szükségem van egy kávéra – dörmögte Johnny, ahogy lassan megrázta az alvó teremtést. A kissrác ráérősen nyitotta ki szemeit, majd olyan gyorsan rántotta fel a fejét, ahogy észrevett egy vásárlót, hogy levert egy zsebkendőtartót maga mellől.

- Ó-ó, ön az, uram, elnézést a kellemetlenségemért – mondta kissé zavarban, miután felismerte a férfit. Azóta járt ide szinte mindennap, amióta Ten, a kissrác, elkezdett dolgozni a kávézóban.

- A szokásosat, uram? – kérdezte mosolyogva, gyorsan túltéve magát a feszengésen.

- Hm… még elég sok mindent kell megcsinálnom, úgyhogy azt hiszem, ezúttal passzolom a lattét. Kaphatnék egy jegyes americano-t? – gondolkozott Johnny, aztán sikerült döntésre jutnia.

Ten bólintott. – Szeretné a szokásos sütijét?

Johnny bólintott. – Rendben, uram. Kérem, foglaljon helyet, és azonnal viszem a rendelését.

Johnny helyet foglalt, majd el is kezdett dolgozni a munkáján. Kivett egy piros tollat a hátizsákjából, és alaposan kezdte el átnézni a diákjai esszéit.

Ten pár perc múlva tért vissza Johnny rendelésével. Az utóbbi azonnal fizetett is, egy mosollyal megajándékozva, s megköszönte, mielőtt visszatért volna a munkájához.

Ten visszasétált a pulthoz, de pár percnyi unatkozás után inkább Johnny asztalához lépdelt. Szégyellte magát, amiért megközelítette az idegent, de gyorsan lerendezte és megszólalt.

- Uhm, uram, szeretne egy kis, izé, segítséget…? – Nyilvánvalóan nem akarta, hogy megzavarják, Ten, te hülye gyerek – szidta magát. Johnny egy pillanatig csak bámult Tenre, mintha lassan feldolgozta volna a mondatot.

- Ó, persze. Köszönöm szépen. – Ten elvigyorodott, majd leült a vele szemben lévő székre, meg is kérdezve, hogy mit csinálhat. – Valószínűleg nem ismered ezeket a komplikált kémiai dolgokat… tehát… – Johnny izzadt, miközben azon gondolkozott, hogy mit adhatna a fiatalabbiknak feladatként. Tényleg szüksége volt a segítségre, de ez a munka eléggé bonyolultnak hatott.

- Nos, értek belőle néhány dolgot, uram. Mi lenne, ha átnézném a már kijavított papírokat? Tudja… amolyan… biztonsági ellenérzésként – ajánlotta fel Ten, reménykedve abban, hogy a magasabbik férfi nem fog őrült srácként tekinteni rá.

- Ó, ez remekül hangzik! Néhány diákom hajlamos kifejteni a javítását, amiknek nem kéne rossznak lenniük… – mondta Johnny, kissé szégyenkezve maga miatt. Ten felkacagott. – Biztosan sok minden jut az eszébe, uram.

Az idő anélkül ment tovább, hogy egyetlen vendég is érkezett volna, a kávézóban csak ők voltak. Unalmas lehetett volna, de Ten alkalmanként viccet csinált az esszékből és beszélgetéseket kezdeményezett, amitől hirtelen érezték úgy magukat, mintha már hosszú ideje ismernék egymást.

- Mindig is te voltál az, aki felszolgálta a kávémat és a desszertet, mégis, hogy lehetséges, hogy nem lettünk hamarabb barátságban? – kérdezte Johnny, az utolsó kortyot is eltűntetve a jeges americano-jából. Ten csak nevetett rajta, ahogy visszaemlékezett rá, hogy szándékosan szolgálta ki mindig ő Johnny-t, mert haldokolt attól, hogy megtudja a nevét akkoriban. De most, amint igazság szerint barátok lettek, Ten elképesztően boldognak érezte magát a gondolattól. Abban reménykedett, hogy a nap nem fog véget érni, mégis megtörtént.

- Mennem kell. Köszi, hogy kisegítettél. Tartozom neked, lehet, hogy meg kéne hívjalak a saját kávézódban holnap? – ajánlotta fel Johnny.

Ten elkísérte őt az ajtóig, majd azt mondta: - Szeretem a jeges americano-t, holnap találkozunk!

- Akkor holnap – válaszolt Johnny, mielőtt elindult hazafelé. A napja végül egyáltalán nem volt olyan rossz. Másnap sikeresen végzett az óráival és szerencsére ezúttal nem volt semmilyen idegesítő papír a kezeiben. Johnny sietősen sétált a kedvenc kávézójához, reménykedve abban, hogy ott lesz az újdonsült barátja.

Belépve a kávézóba az szinte üres volt. Megint. Kivéve Tent és egy másik srácot, aki rendkívül ismerősen hatott számára.

- Tehát épp arról beszélte- – Ó, szia Johnny! – üdvözölte őt Ten, Johnny pedig villantott egy mosolyt viszonzásképp.

- Johnny? Várj- Professzor Seo?!

- Ó, mily’ felüdülés önt itt látni, Mr…?

- Nakamoto, uram. Nakamoto Yuta. – Johnny helyet foglalt a másik kettőnél, leadva a rendelését is. – Két jeges americano-t kérlek, Ten, te döntesz a desszertről. – Ten elmosolyodott és bólintott egyet, tisztában léve azzal, hogy ez volt az a bizonyos meghívás, amit Johnny tegnap ígért neki.

- Mr. Nakamoto, cselekvésképtelen volt?

- Uhm, nem, uram. Én… izé ellógtam. Hehe – nyelte le idegesen Yuta a karamell macchiato-ját. Yuta ideges lett, attól tartva, hogy kap egy szidást a professzortól. Őszintén meglepődött, mikor a prof felnevetett.

- Minden rendben! Csak a termokémiát vitattunk meg, amit szerintem magától is meg tud tanulni, nem igaz? – mosolyodott el önelégülten Johnny. Egyáltalán nem az a típus volt, aki nyaggatta őket, mint valamelyik idős professzor, azonban nem is az, akit nem érdekelte a diákjainak az órája.

Yuta hatalmasat nyelt, tudva, hogy képtelen rá. Ráadásként, a kémia volt a legrosszabb tantárgya.

- Uram, borzasztóan sajnálom, én csak nem-

- Mint mondtam; rendben van. Tudok egy megoldást. Felkérem a legjobb diákomat, hogy adjon önnek magánórákat. Örülni fog a kreditért és hiszem, tudja ki ő? – vigyorodott el Johnny, igazán figyelmes volt a diákjai körében, így tökéletesen tudta, hogy ez a Nakamoto kedveli az osztály zsenijét.

- J-Ji Hansol, uram? – kérdezte Yuta, eltátva a száját a professzor előtt.

- Aha, talán akkor majd kellőképpen érdekelni fogja önt az órám, mint ahogy érdeklődik iránta, ha majd tanítani fogja. – Johnny csak nevetni tudott a diák reakcióján. Ten visszatért két jeges americano-val és két eperkrémes süteménnyel, majd észrevette a piruló Yutát és a nevetgélő Johnny-t. 

- Mi történt itt? – kérdezte Ten az elvörösödött férfit, aki rögtön megrázta a fejét.

- S-S-Semmi – hebegte Yuta, de Johnny továbbra is önelégülten mosolygott. – Csak beszélgettünk Ji Hansolról. Az ő végső kiszemeltjéről.

Ten szemei kikerekedtek, de csak hangosan nevetett. – Ismerem azt a csávót!

- H-hé! – pirult el még jobban Yuta, ezzel csak még inkább nevetésre késztetve a másik kettőt. – Tessék, adja át ezt a levelet élete szerelmének, azt hiszem fél négykor érnek véget az órái. Minden pénteken tud vele tanulni. Menjen – adta oda Johnny a levelet, amit akkor csinált, Yuta pedig egy meghajlás után már el is ment.

- Használd a protekciót, Yuta! – kiáltotta még Ten, azelőtt hogy Yuta becsukta volna az ajtót. Mindketten felnevettek, ahogy látták a fiút elsietni az utcákon.

- Szóval… izé… köszi ezért – mosolygott Ten, ahogy belekortyolt a jeges americano-jába.

- Nem probléma. Szombatonként is bejársz? – kérdezte Johnny közömbösen.

- Nem, igazság szerint általában az a pihenőnapom – válaszolta Ten. – Tényleg? Én is szabadnapos vagyok aznap. Szeretnél átjönni hozzám? – kérdezte Johnny. A fiatalabbik mélyen elpirult, ahogy oda nem illő gondolatok kezdtek áramlani a fejébe.

- M-Mi?

- Gyere át a házamba. Eszünk, filmeket nézünk és csinálhatsz nekem egy kis kávét! – mosolygott édesen Johnny, de Ten egyszerűen képtelen volt szabadulni azoktól a gondolatoktól.

- Uh… Miért ilyen apuci típusú? – gondolta Ten. Erőteljesen elzavarta az oda nem illő gondolatait, magában arcon csapva magát. Kissé furcsa volt, hogy ez a barát, aki igazság szerint még csak egy napja a barátja, rögtön áthívja magához, de figyelembe véve, hogy vevőként és baristaként ismerték meg egymást, olyan érzés volt, mintha évek óta találkoztak volna. Mielőtt még Ten túlgondolta volna dolgot, gyorsan beleegyezett.

- Remek. Idejövök érted ebéd előtt. Tizenegykor. Mit szólsz hozzá? – kérdezte.

- Ez egy randi? Amolyan házi-randi? Egyáltalán létezik ilyen? – gondolta Ten, de egyetértett vele, mielőtt válaszolhatott volna a saját kérdésére. Johnny búcsút intett Tennek, egy vigyorral karöltve, ami már konkrétan olyan volt, mintha oda lett volna ragasztva. Anélkül, hogy észrevették volna, elkezdett kifejlődni köztük az egymás iránti kedvelés.

Ten már reggel nyolckor ébren volt. Korán volt, de nem tagadta, mennyire izgult. Vett egy hosszú fürdőt, megdörzsölve a szappannal teste minden porcikáját. Még a haját és a fogát is megmosta.

Fél tizenegy volt, mikor megérkezett a kávézóhoz. Belépett a helyiségbe, ahol főnökét vette észre.

- Ó, Ten! Mit csinálsz itt? Szabadnapos vagy, nem?

- De, Taeil hyung… Csak várok valakire.

- Ki lehet az? Chittaphon Leechaiyapornkul randizik valakivel? – szívatta Taeil az alkalmazottját, amivel elért egy zavarba ejtett „Hyung!” kiáltást a magasabbtól.

Néhány perccel később Johnny is megérkezett egy fehér pólót és farmert viselve, ellentétben a szokásos hosszú ujjú felsőitől. Az öltözéke megváltozott, de basszus, még mindig olyan apucisan nézett ki. Istenem. Egy sorozatnyi helytelen gondolat futott át Ten fejében. Rögtön elpirult, ahogy rájött, mennyire beindult.

- Hali, sokat vártál? – kérdezte Johnny, közben titokban végignézve a fiún. Ezúttal nem a szokásos pólójában és a kötényben volt, hanem egy olyan pulóverben, ami eltakarta a kezeit és egy egyszerű farmernadrágban. Ten ezerszer aranyosabban nézett ki, mint azt Johnny valaha képzelte.

- A-a. Csak egy picivel jöttél utánam. Mehetünk? – Ten felállt, majd egy gyors pillantást vetett a pultra és a mosolygó Taeilre, aztán elindultak Johnny házához.

- VÉDEKEZZETEK, GYEREKEK! – kiabálta, majd felnevetett. – Ezek a mai gyerekek...

Ten rögvest elpirult a hallottakon, de Johnny szexin nevetett, mielőtt önelégülten el nem vigyorodott. – Keményen szereted, Édes? – suttogta Johnny rekedten.

Tenen végigfutott a borzongás, a gerincétől egyenesen az ébredező cimborájáig.

- ÁLLJ LE, JOHNNY! – harapta be az ajkát, kényelmetlenül érezve magát az úton.

Johnny csak nevetni tudott a cuki Tenen, aki pirulva takargatta a feltűnő dudorját. Ten még csak nem is sejtette, hogy Johnny-nak van egy ilyen oldala is. Olyan volt, mintha egy teljesen más személlyé változott volna. Nem tudta megállítani a korhatáros gondolatait, így a fiatalabbik ajkain kiszökött egy gyenge sóhaj, még mielőtt szájára szorította volna a kezeit.

Johnny egy félreérthetetlenül kaján vigyorral bámulta őt. – Azt én okoztam? Anélkül, hogy hozzád értem volna? Hűha!

- F-Fogd be – mondta Ten, egyik kezével még mindig száját takarva, míg másikkal az ágyékát. Próbálkozott a lenyomásával, azonban sajnálatos módon pont a mellette vezető srác miatt állt olyan buszkén.

A ház nagyjából tizenöt percnyire volt autóval és eléggé nagy, ahhoz képest, hogy Johnny egyedül élt benne, Ten pedig kissé szégyellte magát, amiért ő csak egy apartmant bérelt a bolt közelében. – Wow, milyen nagy a házad! – Ten eltátotta a száját a hatalmas, halványszürke ház láttán, ami előtte magasodott.

- Igazán? Szeretnél megismerni valami még nagyobbat? – kacsintott Johnny. Ten újfent elvörösödött, majd lebiggyesztette ajkait. – Fogd be!

Johnny felnevetett, s behúzta a házába a fiút. – Egyáltalán nem akartam, hogy bármi is túl bájos legyen, így…

Johnny háza egyáltalán nem volt az a tipikus. Csupán egy széles szint volt. A hatalmas ajtók után az előszoba volt található, ahol Johnny cipői szépen rendezetten voltak bepakolva egy szekrénybe. Egy kicsi ajtó vezetett Johnny kedvenc helyére. Az ágya csak egy elképesztően széles kanapéból állt, mellette pedig egy dohányzó asztal volt telepakolva papírokkal. Meg persze volt még elől egy hatalmas tévé. Vékony fal választotta el a konyhától, amiben szerszámok is helyet foglaltak. Az egyetlen, amihez volt még ajtaja az egy szobácskába vezetett, ahol a fürdőszoba volt még.

- Nem igazán vannak vendégeim, így nappalim sincsen. Az ágyban leszünk, tehát melyik legyen: szexi, vad vagy akció? – kérdezte Johnny, miközben behozta a kaját, amit egy boltban vettek, mikor ide tartottak. Most komolyan azt kérdezte meg, hogy miképpen szeretném, hogy megdugjon? – Ten érezte, ahogy az összes vér az arcába szökik.

- Johnny, tulajdonképpen két napja találkoztunk, de te máris azt kérdezed, hogy milyennek szeretném a szexünket? – kérdezte Ten eléggé idegesen. A másik olyan hangosan kezdett nevetni, amitől még jobban bedühödött.

- Nyugi, Édes, csak azt kérdeztem, hogy milyen műfajú filmet szeretnél nézni. – mondta Johnny, elégedetten vigyorogva. Ten azonnal elpirult, borzalmasan zavarban érezte magát.

Ó, ne! Buta Ten! Most ribancként fog rám gondolni…!

- I-Ijesztő akkor! – motyogta. Johnny továbbra is nevetett, majd előhalászta az új Démonok között 2-őt.

- Csak bújj hozzám, ha félsz, jó? – mondta Johnny, Ten válla köré téve a karját.

- Mi vagyok én, egy kisgyerek? – gúnyolódott Ten, de közben észrevétlenül simult hozzá a másik mellkasához.

Harminc perc telt el a filmből, de Ten már több, mint ötször sikított, most pedig Johnny ágyában, a takaró alatt bujkált.

A takaró alatt Johnny ruha alatt megbúvó tagját bámulta, komolyan vissza kellett tartania magát, nehogy hozzáérjen, így inkább más dolgok után kezdett nézelődni, de igencsak nehéz volt levenni a szemét az enyhén dudorodó tagjáról. Johnny hirtelen magára húzta a paplant, ezzel magára vonva Ten figyelmét.

- Már nem is nézed a filmet. Itt lenn érdekesebb a kilátás, mint a film? – szólt be megint Johnny. Mégis mikor fog leállni azzal, hogy beindítson? Ugh – gondolta Ten, ahogy megérezte a sátrat a nadrágjában. Johnny csak kajánul vigyorgott, mikor Ten pozíciót változtatott, így véletlenül hozzádörgölve a dudorját az idősebbik jobb combjához.

Johnny Ten felé kerekedett, a tenyerei és térdei az utóbb említett körül helyezkedtek el. – Unalmas a film, Ten. Folytassuk a későbbi részt. – Hátralökte Tent, majd lassan rámászott az említettre. Elvörösödve ellenkezett volna, de puha ajkakat érzett az övéhez nyomódni.

Johnny gyengéden csókolta Ten lágy ajkait, hogy minél jobban kiélvezhesse. Érezte, ahogy Ten ujjai a pólójába kapaszkodnak, mire elvigyorodott.

Johnny visszahúzódott, így tökéletes rálátása nyílt az alatta teljesen elpirult Tenre, kinek ajkai pirosak és duzzadtak voltak.

- J-Johnny m-mit… mm! – Ten képtelen volt befejezni a mondatát, mert az idősebbik újfent ajkaira tapadt. Durván. Az idősebb ajkai egyre gyorsabban mozogtak, ezt követően pedig meglepetésként érte, mikor megérezte, ahogy alsó ajkába harap a fiú. Szétnyitotta a száját, amit Johnny kihasználva dugta át a bűnös nyelvét Ten forró szájüregébe.

Felfedezte a kisebbik minden részét, harcba szállt a nyelvével, s végül levegőért kapkodva váltak el egymástól. Mindketten eléggé tapasztaltak voltak, de csak a másikra tudtak figyelni.

Johnny visszahajolt hozzá, ezúttal viszont Ten nyakát támadta be. Számtalan helyen nyalogatta és szívogatta a fiú bőrét, aki közben Johnny barna tincseibe markolt, nyakát pedig próbálta úgy tartani, hogy a professzor minél jobban hozzáférhessen.

- Most már az enyém vagy. Nem engedheted másnak rajtam kívül, hogy ezt tegye veled, megértetted? – mondta Johnny, miután visszahúzódott, s minden előbbi nélkül dörzsölte Tennek az ágyékát, úgy várva a válaszára.  

- I-I—gen! Megértettem, apuci! Hagyd abba, túl közel vagyok! – válaszolta Ten nyögései közepette, ugyanis Johnny nem hagyta abba a ténykedését.

- Hm, apuci… ez tetszik – mondta Johnny, mikor lassított a mozdulatain. Nem akarta, hogy máris elélvezzen a kisebbik. Az említett eltakarta a száját, nem akarta elhinni, hogy tényleg kimondta azt.

Én, Chittaphon Leechaiyapornkul, egyáltalán nem hívtam úgy Johnny-t!

Johnny egy ideig csak Tent bámulta, mielőtt elkomorult – Túl sok a ruha. Szeretnéd, hogy levetkőztesselek, vagy megcsinálod magadtól is?

- K-Kérlek… v-vetkőztess le meztelenre… apuci – nyöszörögte, ahogy megragadta Johnny garbóját.

Megint kimondtam! Uh, végül is, tök mindegy, Johnny úgyis észreveszi, nem tehetek ellene semmit. – Fejezte be Ten a saját magával való vitatkozást, ahogy Johnny lehúzta róla a pulóverét, majd megragadta a farmerének övrészét egy újabb átkozottulszeximosollyal, és lehúzta. Egyetlen rántással. Immár pedig egy anyaszült meztelen Ten feküdt Johnny ágyában.

Ten meghúzta az idősebbik ingjének szegélyét, s segített lehámozni róla. Miután a bokszerek is lekerültek, de Tennek el kellett ismernie, hogy Johnny igenis nagy. Ha az a valami bekerül a fenekébe, tuti biztosan egy hétig fájlalni fogja. – Most… Ten, babám, azt akarom, hogy leszopd apuci kemény és hatalmas farkát. Akarod ezt?

Ten szórakozottan bólintott, a vágy teljesen elhatalmasodott rajta, úgy térdelt le a padlóra, amint Johnny kiült az ágy szélére, a fiatalabbik kezeit combjára helyezve.

Ten elismerte, hogy egy igazi műalkotás állt a szemei előtt. Johnny tagja ekkor rándult meg előtte, neki pedig megakadt a levegője.

Rákulcsolta a másik kezét a hosszú testrészre, lassan kezdve, kínzóan lassan húzogatni.

Johnny rögvest felnyögött, mikor megérezte Ten meleg kezét őt simogatni. Látta, amint pár újabb húzás után kinyitja a száját. Majd megérezte a forró ajkakat maga körül. Johnny hátracsapta a fejét, a kezei automatikusan kúsztak Ten hajába. A fekete tincsekbe markolva ösztönözte a fiatalabbat, hogy még mélyebbre fogadja be. Ten vette az üzenetet, és szépen lassan mozgatni kezdte a fejét is. A nyelvével körbesimította a hatalmas ereket, mikor pedig meghallotta, hogy Johnny gyorsabban-t nyög, úgy összeszedte minden bátorságot és olyan mélyen vette a szájába, amennyire csak képes volt.

- Ó, baszki! Baba, elképesztő vagy – nyögte Johnny, még erősebben markolva Ten tincseibe, aki szintén felnyögött, ezzel remegést küldve a másik férfiasságára. Néhány újabb mozdulat után, Johnny ismerős érzésre figyelt el, ami kavargott az alhasában.

 - Édes, mindjárt—Baszki, húzódj el!  – figyelmeztette Johnny a fiatalabbat, de Ten csak egyre erősebben szívta, másik kezével már a golyóit masszírozva. Ő pedig itt adta fel, beleélvezve Ten szájába. Az említett leállt, próbálva lenyelni, majd a mellécsöppent folyadékot is lenyalogatta, ahogy visszahúzódott.

- Jól csináltam, apuci? – kérdezte Ten, körbenyalva ajkait, közben végig az idősebbiket figyelve. Johnny sietve hajolt hozzá, hogy egy forró csókban részesítse Tent, ezzel saját magát is megízlelve. Mosolyogva hajolt hátra, hogy válaszoljon: - Igen, Baba, apuci rendkívül elégedett.

Johnny felemelte Tent, hogy a csípőjére ülve kulcsolja köré a combjait, így sikeresen elérve Ten kemény tagját a hasának nyomódni.

Lefektette a kisebbiket, majd gyorsan felállt, hogy hozzon egy tasak síkosítót. Eltépve nyitotta fel a tasakot, rögtön meg is mártva benne az ujjait, hogy azonnal kettőt fel is nyomjon Tenben. A fiatalabbik megemelte a csípőjét, erősen kapaszkodva Johnny karjaiba, így sürgetve a másikat. Az engedelmeskedve neki tolta fel még egy ujját, hogy immár hárommal tevékenykedjen. Nem ez volt Ten első alkalma, hogy lazítani próbáljon, most mégis fájt, figyelembe véve, hogy milyen régen is volt utoljára megdugva. Egy könnycsepp csillogott az arcán, ahogy Johnny még egy ujját hozzáadta a többihez.

- Édes… hé, mindjárt abbahagyom, csak lazíts – mondta Johnny, letörölve a könnycseppet.

Amint úgy érezte, Ten készen áll, kihúzta az ujjait, ezzel egy elviselhetetlen hiányt okozva benne. Johnny magára görgette az óvszert, és megkérte a kisebbiket, hogy forduljon meg.

Ezúttal már Ten térdelt, mind a négy végtagja az ágyon volt behajlítva. Johnny odaigazította magát, a pillanatban pedig mikor belökte magát, mindkettejükből egy hatalmas nyögés szakadt ki. Johnny mozdulatlanul maradt egy percig, hagyva, hogy megszokhassa a kisebbik az óriási méretét.

Ah, basszus! Nem csak vastag, de még olyan kibaszott hosszú is… Képes leszek egyáltalán ezután dolgozni? – gondolta Ten.

Ten felnyüszített: – M-Már mozoghatsz… – Johnny pedig engedelmesen kezdett lassú mozgásba. Szinte teljesen kihúzódott a fiúból, csupán férfiasságának vége volt továbbra is benne, majd erőteljesen visszalökte magát, sikeresen megérintve ezzel a fiatalabbik prosztatáját.

- A-Ah! Apuci! – nyögte Ten, soha érezve előtte hasonlót. Johnny felmordult, ahogy a kisebbik teljesen rászorult.

- Basszus, annyira szűk vagy, Baba – káromkodott a magasabbik, Ten fenekét simogatva. Megemelte a kezét, majd rácsapva a puha testrészre gyönyörködött a piros árnyalatot felvett bőrben.

A kilátás Johnny alatt maga volt a művészet. Ten izzadtan, piros feneke és vággyal teli tekintete csak arra tudta ösztökélni, hogy még erősebben lökjön. Gyorsabb tempóra kapcsolt, amitől az ágy nyikorogni és szinte ringatózni kezdett. Pusztán a bőrük csattogása és a nyögések, amik Tenből szöktek ki még közelebb vitte a beteljesülésig.

Gyorsabban és erősebben lökött, mint előtte, annyira durván ütve Ten prosztatáját, hogy már az ájulás kerülgette. Egy utolsó, erőteljes döféssel Johnny robbant a fiúban, beborítva a falait a fehér folyadékkal, s kimozogva az utolsó hullámokat húzódott ki a kisebbikben. Az élvezete kicsugrott Ten combjaira, Johnny pedig készségesen nyalta le, egyúttal pedig a kis lyukat is. A nyelve benne körözött, ezzel Tent hangos nyögésre kényszerítve. Már fájdalmasan kemény volt, s míg Johnny a fenekével foglalkozott, addig ő maga köré kulcsolta az ujjait, hogy az előváladékot szétkenve rajta még könnyebben simogathassa magát.

Johnny csak akkor vette észre, hogy Ten mit csinált, mikor már a feneke tiszta volt, ő pedig előtte simogatta férfiasságát.

- Önző voltam Baba, engedd, hogy apuci csinálja ezt – mondta Johnny, kicserélve a másik kezét az övére. Ten hátracsapta a fejét, ahogy Johnny ügyködni kezdett rajta, neki sokkal nagyobb kezei voltak és ezerszer jobb érzés volt, hogy nem saját maga csinálta. Johnny profi kezei alatt nagyon rövid idő alatt elélvezett. Végül mind a két férfi az ágyon feküdt, erősen zihálva.

Johnny az izzadt mellkasára húzta Tent, megpuszilva annak feje búbját.

- Tudom, hogy csak két napja találkoztunk, és nem vagyok biztos benne, hogy miért. De szeretlek, Ten – vallotta be Johnny, mire a fiatalabbik azonnal elpirult.

- Én… Uhm, én… – hebegte Ten, Johnny pedig csak felnevetett rajta. – Tudom, hogy te is szeretsz, Édes.

Ten lebiggyesztette az ajkait, ahogy felhúzta magát. Rácsapott az idősebbik mellkasára, aki összerezzent. – És azt hittem, hogy fájdalmaid vannak…

- Vannak is! Hogyan fogunk ezek után dolgozni?!

- Csak mondd meg Taeilnek, hogy elég érzékeny vagy.

- Az zavarbaejtő!

- Ó, dehogy lesz. Igaz. Elfelejtettem mondani neked. Taeil igazság szerint az unokatestvérem.

- Mi a fasz.